Bár jobb lenne úgy fogalmazni, majdnem megölette magát velem egy hülye.

A Budaörsi úton haladtam kocsival a középső sávban, a forgalmi helyzetnek (és nem mellesleg a kresz szabályoknak majdnem) megfelelő kb. 70-es tempóban.

Este 8 körül, forgalom semmi, kényelmesen és ütemesen haladhattak még az autók is.

Nagy nyugalmamban egyszer csak azt vettem észre, hogy balról egy csík, előttem egy motor, ami átvágódik a jobb oldali sávban, majd jobbról előz egy másik autót, vissza a középső sávba, balról előz egy másikat, majd jobbra be egy mellékutcába erős fékezéssel.

Leírni és végigolvasni szerintem hosszabb volt.

Azért ütöttem el majdnem, mert a hülye úgy került ki engem, hogy a hátsó kereke bőven egy méteren belül volt, amikor elém ért, amikor pedig balra mellettem volt, és éppen megkezdte az előzést a hülye, max. pár 10 centi lehetett a különbség.

Azt azért sikerült megállapítani, hogy valami világos színű Hayabusa volt, de persze mást nem.

Sokszor gondolkodtam már rajta, vajon miért utálják ennyire a motorosokat?

Vajon miért van az, hogy bármilyen közlekedési alternatívát említenek az autózás helyett, a tömegközlekedés, a gyaloglás és a biciklizés mellett soha nem merül fel a motor és a robogó.

Szerintem, többek között az ilyen hülyék miatt, akik nyélgázon cikáznak a sorok között. Akik 200-zal mennek az autó úton centikre másik motorosok és autósok mellett (ez egy másik sztori), akik esélyt sem hagynak arra, hogy észleljük őket. Pedig motoros vagyok, és nagyon igyekszem figyelni.

Egy ilyen közlekedési eszközt nem lehet tolerálni, egy ilyen eszköz nem alternatíva a közlekedési problémák megoldására.

Legalább is azok szemében akiknek nem a defenzíven vezető motorosokat veszik észre (mert azok legnagyobb "bűne" a sorok között araszolás) hanem nyilván azokat akik saját magukat és mások életét is gond nélkül veszélyeztetik. Velük azonosítják sokan a motorozást.

Ha ugyanis éppen balra szerettem volna odafigyelve, szabályosan sávot váltani, a tükörbe nézés-indexelés-kanyarodásnál simán nem láttam volna a mögülem kanyarodó motort, és úgy elcsaptuk volna egymást, ahogy csak kell.

Vagy ha a motoros kolléga egy kicsit elszámítja magát, és nem előz meg eléggé, esetleg megcsúszik előttem a helyenként még nedves aszfalton (ma ugye eső után voltunk), vagy olajfolton...

Ki lett volna a hibás? Franc se tudja.

Lehet, hogy túléltük volna mind a ketten, én jobb eséllyel a kocsiban, ő sokkal kevesebb eséllyel. Akárhogy is, könnyen lehet, hogy én lettem volna a hibás, mivel nem adtam meg az elsőbbséget.

De tegyük fel, úgy jön össze, hogy ütközünk, ő meghal, vagy lerokkan, és engem ártatlannak találnak.

Most azzal élhetnék tovább, hogy megöltem/megnyomorítottam egy embert.

Még akkor is ez a bűntudat lenne bennem, ha tisztázódnék, és tudnám, hogy esélyem sem lett volna tenni semmit.

Köszönöm szépen szaktárs! Jól hangzó lehetőség...

Örülök azért, hogy ezt az egészet feltételes módban tudom írni, és remélem, hogy a Hayabusás szervdonor is épségben hazaért.

Mondhatnám: remélem, hogy ma kicsit több ésszel és megfontoltsággal tud felülni a motorra, bár úgy sejtem ez hiú ábránd.

Pedig nem az a jó motoros, aki 300-ig húzza, vagy aki bátran cikázik a kocsik között, hanem az, aki egészségben megöregszik. Ilyen tempóval és közlekedési morállal pedig kevés rá az esély.